Forradalmi áttörés készül a szakképzésben, a hároméves oktatási idő visszaállításával.
A nemzetgazdasági minisztérium illetékes államtitkára úgy fogalmazott a minap, forradalmi áttörésre készülnek a szakképzésben. Előrevetítette a hároméves formát, mondván nagyobb hangsúlyt kell helyezni a munkahelyen töltött gyakorlatra. A gazdaság igénye is erre ösztönzi az oktatást, ami jelenleg túlságosan elméletorientált. Való igaz, a szakképzés megreformálása az elmúlt években többször napirendre került. Jól emlékszem, amikor az volt a varázsszó, hogy a gyerekeknek kitolódik a pályaválasztási időszaka, nem kell már 14 évesen eldönteniük - mert hogyan is tudnák -, milyen szakmát szeretnének tanulni. Meg egyébként is, fontos, hogy a gyerek nyolcadik után is tanuljon történelmet, magyart... Bevezették a négyéves szakképzési rendszert, s a 9-10. évfolyamon valóban a közismereti tárgyak kerültek hangsúlyba, de azért már alapozhattak a jelentkezéskor választott szakmacsoportra. Ha az élelmiszerorientált területet vesszük, ebbe tartozik például a pék, pék-cukrász, vagy húsipari termékgyártó szakma. A négyéves képzésből valójában a 11-12. évfolyam maradt a mesterség elsajátítására. Egyre többször elhangzott, ez kevés, ennyi idő alatt nem tudják megtanulni a szakmát. Ennek érdekében néhány területen meg is emelték a tanulmányi időt, egy, vagy másfél évvel. Végül is négy-öt év után kapott szakmunkás-bizonyítványt a diák, miközben a szakközépiskolás ennyi idő alatt érettségit szerzett. Persze aki akart, a szakképző iskola után még tanulhatott e bizonyítványért. Az utóbbi években mind gyakrabban felmerült, változtatni kell a szakképzésen. Nem azért jelentkeznek ezekbe az intézményekbe a gyerekek, hogy hosszú éveket az iskolapadban töltsenek. Mielőbb pénzt akarnak keresni, meg aztán, mint gyakran hallani, a gazdaságnak is igen nagy szüksége van a szakképzett fiatalokra.
Tehát a forradalmi áttörés nem más, mint az egykori hároméves, gyakorlatorientált okj képzés visszaállítása. Ellentmondás jócskán akad, hiszen a felnőttképzési program keretében akár öt hónap után kézbe kerülhet a szakmunkás-bizonyítvány. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ténylegesen előbbre jön a szakmaválasztás időpontja, a gyerekek már hetedikben, nyolcadikban eldönthetik, lakatosnak vagy hegesztőnek jelentkeznek. Úgy tűnik, a szakiskolai közismereti képzés háttérbe szorulását vagy akár elmaradását senki nem hiányolja. Mondják, az általános iskolának kell olyan alapokat teremteni, amire nyugodtan építhet a szakképzés. A mai világban azért ennél csak többre lenne szükség. Már csak azért is, mert annyiszor szóba kerül a kétkezi munka presztízse. Persze ehhez meg kell találni a helyes arányt elmélet és gyakorlat között úgy, hogy a képzési idő se tolódjon ki irreálisan hosszúra. Mindenesetre most tizennyolc év a tanköteles korhatár.
A hároméves szakképzés bevezetésével ebből is engedni kell...
A nemzetgazdasági minisztérium illetékes államtitkára úgy fogalmazott a minap, forradalmi áttörésre készülnek a szakképzésben. Előrevetítette a hároméves formát, mondván nagyobb hangsúlyt kell helyezni a munkahelyen töltött gyakorlatra. A gazdaság igénye is erre ösztönzi az oktatást, ami jelenleg túlságosan elméletorientált. Való igaz, a szakképzés megreformálása az elmúlt években többször napirendre került. Jól emlékszem, amikor az volt a varázsszó, hogy a gyerekeknek kitolódik a pályaválasztási időszaka, nem kell már 14 évesen eldönteniük - mert hogyan is tudnák -, milyen szakmát szeretnének tanulni. Meg egyébként is, fontos, hogy a gyerek nyolcadik után is tanuljon történelmet, magyart... Bevezették a négyéves szakképzési rendszert, s a 9-10. évfolyamon valóban a közismereti tárgyak kerültek hangsúlyba, de azért már alapozhattak a jelentkezéskor választott szakmacsoportra. Ha az élelmiszerorientált területet vesszük, ebbe tartozik például a pék, pék-cukrász, vagy húsipari termékgyártó szakma. A négyéves képzésből valójában a 11-12. évfolyam maradt a mesterség elsajátítására. Egyre többször elhangzott, ez kevés, ennyi idő alatt nem tudják megtanulni a szakmát. Ennek érdekében néhány területen meg is emelték a tanulmányi időt, egy, vagy másfél évvel. Végül is négy-öt év után kapott szakmunkás-bizonyítványt a diák, miközben a szakközépiskolás ennyi idő alatt érettségit szerzett. Persze aki akart, a szakképző iskola után még tanulhatott e bizonyítványért. Az utóbbi években mind gyakrabban felmerült, változtatni kell a szakképzésen. Nem azért jelentkeznek ezekbe az intézményekbe a gyerekek, hogy hosszú éveket az iskolapadban töltsenek. Mielőbb pénzt akarnak keresni, meg aztán, mint gyakran hallani, a gazdaságnak is igen nagy szüksége van a szakképzett fiatalokra.
Tehát a forradalmi áttörés nem más, mint az egykori hároméves, gyakorlatorientált okj képzés visszaállítása. Ellentmondás jócskán akad, hiszen a felnőttképzési program keretében akár öt hónap után kézbe kerülhet a szakmunkás-bizonyítvány. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ténylegesen előbbre jön a szakmaválasztás időpontja, a gyerekek már hetedikben, nyolcadikban eldönthetik, lakatosnak vagy hegesztőnek jelentkeznek. Úgy tűnik, a szakiskolai közismereti képzés háttérbe szorulását vagy akár elmaradását senki nem hiányolja. Mondják, az általános iskolának kell olyan alapokat teremteni, amire nyugodtan építhet a szakképzés. A mai világban azért ennél csak többre lenne szükség. Már csak azért is, mert annyiszor szóba kerül a kétkezi munka presztízse. Persze ehhez meg kell találni a helyes arányt elmélet és gyakorlat között úgy, hogy a képzési idő se tolódjon ki irreálisan hosszúra. Mindenesetre most tizennyolc év a tanköteles korhatár.
A hároméves szakképzés bevezetésével ebből is engedni kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése